A felelős szeretet kifejezésre törekszik. A szeretet mindig kommunikáció. Ahogyan az ember felelős azért, hogy kimutassa örömét, ugyanúgy felelős azért is, hogy tudassa bánatát vagy magányát a világgal. Minél letörtebb valaki, annál áthatolhatatlanabb védelmi rendszert épít maga köré, falakat emel, hogy mögéjük bújva annál jobban sajnálhassa önmagát. A világ félreérti őt, kihasználja, kirekeszti. Más szavakkal, minél nagyobb szüksége van szeretetre és megértésre, annál jobban elzárkózik a lehetőségtől, hogy része legyen bennük. Ha valakinek szüksége van valamire, tudatnia kell másokkal, különben az igényét nem tudják kielégíteni.
Gyakran, amikor az emberek kifejezik bizonyos igényüket vagy szükségletüket, ők maguk is meglepődnek a reakciókon.
Például: „Fogalmam sem volt róla, hogy magányosnak érzed magad.” „Mindig olyan magabiztosnak tűnsz, olyan elégedettnek. Őszintén örülök, hogy kiderült, neked is vannak problémáid.”
Ahogy kimutatjuk szeretetünket mások iránt, ugyanúgy ki kell mutatnunk szeretetre való igényünket is. Nem várhatjuk el, hogy a többiek – akár a hozzánk legközelebb állók is – mindig tudják és értsék is ki nem fejezett érzéseinket. Ha azt akarjuk, hogy megismerjenek bennünket, felelősségteljesen meg kell mutatnunk magunkat.
A felelős szeretet elfogad és megért, a felelős szeretet együtt érző, a felelős szeretet megosztja magát másokkal.
Az embernek nincs más választása, mint szeretni. Ellenkező esetben kínzó magány, pusztulás és kétségbeesés a sorsa.