Alvás során mindaz a tudat felszínére kerül, ami napközben a tudattalanba leszorult, az elalvás bizalmat követel tőlünk, azt a képességünket, hogy lecsökkentsük aktivitásunkat, feladjuk az önkontrollt.
Aki alvászavarokkal küzd, annak tudatosan le kell zárnia a napot, bizalomteljesen át kellene engednie magát az éjszakának anélkül, hogy gondolatai már a másnapon járnának.
Az igazi alvászavaroknak számos oka lehet, melyek többnyire megállapíthatóak:
- Aki a nap történéseitől képtelen elszakadni, súlyos felelősséget visel, úgy érzi még álmában is készen kell állnia bizonyos döntések meghozatalára, aki gondolatait nem tudja időlegesen sem szüneteltetni, az valószínűleg alvászavarban fog szenvedni.
- Aki a külvilág felé mesterkélt énképet mutat, mert nem akar olyannak látszani, amilyen valójában, aki tulajdon árnyoldalától fél, személyiségének bizonyos részeit elnyomja, nem akarja meglátni és tudomásul venni, akinek olyan félelmei vannak, melyet önmagának sem mer bevallani, az minden bizonnyal az éjszakától is félni fog, hiszen akkor szembesülnie kell az említett tényezőkkel.
- Aki fél a haláltól, az az éjszakát, amikor másféle módon van a tudatánál, szintén félelemkeltőnek találja.
- Aki uralni kívánja környezetét, aki képtelen a lazításra, a történések passzív megengedésére, aki nem tűri az alárendelt szerepet, így az alvást a „hatalom hiányaként” érzékeli, az önmagát is képtelen lesz neki átengedni.
- Szerepet játszhatnak külső körülmények is, a kényelmetlen fekhely, a nem megfelelő hőmérsékletű szoba, izgatóhatású italok késői fogyasztása, kávé, tea.
Az altatószerek nem eredményeznek pihentető alvást, ám ha mégis szükség van rájuk, szedésüket a lehető legrövidebb időre korlátozzuk.
Igazi alváshiányban aligha szenved bárki is, a test kiköveteli a neki járó pihenést, akár napközben is.
Az alvásnak nem szabad kínzó kötelességgé válnia.
A fokozott alvásigény gyakran tartalmatlannak vélt élet előli menekvés eszköze.
A zavartalan, pihentető alvás előfeltételei közé nemcsak a lélek kiegyensúlyozottsága tartozik, hanem a test egészséges mértékű elfáradása is. Hiszen testünk egy mozgatórendszer, melynek kiadós mozgásra van szüksége ahhoz, hogy mire ágyba kerülünk, valóban fáradtnak érezzük magunkat.
Az álmatlanságban szenvedőnek meg kell tanulnia
- lazítani
- átadni magát
- önmagát tökéletesen „elhomályosult” állapotában elfogadni
- hatalmáról lemondani, önmagát a természet törvényének alávetni
- megszabadulni a halálfélelemtől.