Betegségünkben nem csupán ellenséget kell látnunk, sokkal inkább jó barátot és segítőtársat.
Az emberi szervezet a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tartunk, életellenesen cselekszünk, hanem azt is, hogy változtatni kell életmódunkon.
A tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba és mit kell tennünk, hogy belsőleg is egészségesek legyünk, csak meg kell tanulnunk a nyelvét, hogy megérthessük.
A „tünetek nyelve” egyszerű és következetesen visszatérő törvényszerűség. Ha képesek vagyunk megérteni az üzenetét, már csak rajtunk áll, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a valódi gyógyulás felé, különben a sors keserű leckében részesít bennünket. Ha készek vagyunk tanulni a felismerésből, nem szükséges okvetlenül megbetegednünk ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz.
Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget. A gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigénylő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.