A problémákat gyakran összetévesztjük a feladatokkal. A feladatok nem problémák. Ezek a napi munka részei, amit egyszerűen tennünk kell, el kell intézni őket.
A problémákat, kivétel nélkül és mindig, saját magunk teremtjük magunknak; éspedig úgy, hogy adottságokat, helyzeteket, a valóság részeit, nem akarjuk, vagy nem tudjuk elfogadni. Ha nekem nem tetszik, hogy valami létezik vagy így és itt, nem pedig valahol máshol, másként létezik, akkor egy problémát csináltam magamnak belőle.
Problémákat csak tanulás útján lehet megoldani. Meg kell tanulnunk a megoldást.
A következőképpen kell eljárnunk: Mindent, amin változtatni tudunk meg kell javítanunk. Mindazt, amin nem tudunk változtatni, el kellene fogadnunk. És Istent arra kérnünk, adja meg nekünk azt a képességet, hogy a két helyzet között különbséget tudjunk tenni.
Egyedül csak mi vagyunk képesek sorsunkat befolyásolni. Nekünk saját magunkat kell megváltoztatnunk, magunkat kell megváltanunk. Mi vagyunk a legfontosabb, igen, az egyetlen döntő személy saját életünkben, világunkban.
Szeretni kell önmagunkat! Saját szeretetünk ”felebarátaink” iránt és az ő szeretetük irántunk, csakis akkor lehetséges, ha mi szeretjük önmagunkat. Ha nem szeretem önmagamat, akkor állandóan kínozom magamat, hogy az embereket, a körülményeimet, az eseményeket negatív, engem kellemetlenül befolyásoló tulajdonságokkal ruházzam fel. Akkor igyekszem világomat olyannak látni, hogy az nekem rossz legyen, fájdalmat okozzon. Ha szeretem magamat, akkor olyanra festem ezeket, hogy örömet okozzanak nekem, ha velük vagyok, ha látom őket, ha rájuk gondolok.
Fontos tudni, hogy embereket nem tudunk megváltoztatni, nem tudjuk megnevelni. A nevelés példaadást jelent. Tehát magamat kell megváltoztatnom, ha azt akarom, hogy a körülöttünk lévők megváltozzanak. Azt is tudnom kell, hogy mindaz, ami engem zavar, csak azért zavarhat, mert az valamilyen formában bennem is megvan.
Szemelvények: Dr. Pásztorfi János – Az életed egy kivételes lehetőség