A víz különleges érték, igyál sok vizet minden nap! – avagy: én barom, hogy jártam…
Egy külső szemmel mulatságos, de átélve az egyik legrettenetesebb történet, ami megtörtént
Kamasz koromba lépve egy forró nyári napon észrevettem, hogy a szokásosnál többet izzadtam, és kellemetlen illatú a bőröm a felső testemen. Hogy a bajt orvosoljam, rögtön megmosakodtam. A probléma azonban némi mozgás és kis idő után újra jelentkezett egy kicsit nagyobb mértékben. Ekkor már nagyobb lépésre szántam el magam a tisztaság érdekében, így lezuhanyoztam, s pólót váltottam. A nap végén, mint ahogy mindenki szokott, természetesen lefürödtem. Az éjjel is azonban nagyon meleg volt, ezért reggel újból bemásztam a kádba, s mivel a fürdést jobban kedveltem a zuhanyozásnál, ezért akkor is fürödtem. Napközben és éjjel egyre többször fordult elő a dolog, ezért egyre elszántabban és több alkalommal tisztálkodtam. Használtam spreet, és bevetettem az akkoriban kapható antibakteriális tusfürdőket, de hiába, mert szinte minden nap sokat izzadtam. A jelenség általánossá vált szinte egész évben, s én min napi kétszer fürödtem. Ezt hónapokon át csináltam egyre kevesebb eredménnyel, s meglett a hatása, az amúgy normál bőröm több helyen kicserepesedett és viszketett. Én erre minden fürdés és zuhanyzás alkalmával már mindenhol bekentem magam a már említett tusfüfdőkkel. Így telt múlt az idő, s egy másik forró nyár egy napján nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. A bőröm minden eddiginél kellemetlenebb illatú lett, eleinte csak ritkán, majd egyre több alakalommal. Nagy elkeseredettségemben nem tudtam mit tenni, nagyobb szorgalommal tisztálkodtam a továbbiakban. Odáig jutottam, hogy a következő nyáron már három féle kellemetlen szagot tudtam megkülönböztetni magamon, s fogalmam sem volt róla, hogy mitől. Ebben az évszakban jártam egy új technikával gyógyító intézménybe, melyben olyan kezeléseket végeztek rajtam, amelyekhez szükség volt arra, hogy egy-egy hétig ne egyek húsfélét, gabonafélét, és tejfélét. Nagy meglepetésemre ezekben az időkben elmaradtak ezek a kellemetlenségek. Sokáig próbálkoztam, s bebizonyosodott tényleg van ezen ételek fogyasztása és a furcsaságok között összefüggés. Én ettől kezdve nem ettem mást, csak rízst, burgonyát, gyümölcsöt, és zöldséget. Bármikor vétettem e diétának, a problémák újra és könyörtelenül lecsaptak rám. Mondanom sem kell, természetesen a környezetemben mindenki jó nagy hülyének nézett, én lefogytam, de a nap bármely pillanatában bárhol lehettem, s ez nekem már nagy eredmény volt.
Abban az évben az ősz végén azonban az előbb említett bajok miatt is kialakult pszihiátriai gondjaim miatt kórházban voltam, s a kezelőorvosom javaslatára fölkerestem az ugyanabban az épületben dolgozó bőrgyógyászt, hogy mondjon már végre rólam valamit, mert itt már nagyon nincsenek a dolgok rendben. Ő hosszan, csendben végighallgatta a történetemet, majd fölírt egy mosakodókrémet, amit később szappan és tusfürdő helyett kellett használnom, és arról érdeklődött, hogy mennyit iszok egy nap alatt? Én beszámoltam arról, hogy mióta eszemet tudom, rengeteg teát fogyasztok, mellette még néha egy kevés üdítőt, ugyanúgy mint a testvérem. A doki ezután azt ajánlotta, hogy csak egyszer fürödjek egy nap, s igyak minél több vizet, nem mást, mint tiszta, natúr, csapvizet, esetleg ásványvizet. Én megköszöntem a javaslatait, s attól a naptól kezdve be is tartottam őket. Az általam kifejlesztett étkezési rendről azonban nem mertem leszokni, félve a már átélt borzalmaktól.
A következő esemény ebben az ügyben fél év múlva történt, egy haverommal éjszakai horgászatot tartottunk, s mint mindig, ekkor is tüzet gyújtottunk, s sütöttünk alufóliába csomagolt krumplit és szalonnát. A barátom evett mindegyikből, és én sok hónapja akkor először ettem egy kicsit a szalonnából lecsöpögött zsírral ízesített kenyérből. Azt gondoltam, történjék bármi velem, vállaltam a következményeket. Csodák csodájára nem lett velem semmi különös, s attól a perctől fogva lassan én is enni kezdem mindent, ami másnak egyébként mindig természetes volt. A mosakodókrémet még sokáig használtam, az antibakteriális tusfürdőt azt hiszem betiltották, és egyet még mind a mai napig betartok, naponta 1,5-2 liter tiszta vizet minden körülmény között elfogyasztok. Ez utóbbi biztosítja, hogy bárhol legyek, s bármit csináljak sose izzadjak sokat, s ne legyek kellemetlen illatú.
Azóta visszatekintve igen szerencsétlennek tartom magam, hogy egyáltalán ilyen megtörténhetett velem, s igen szerencsésnek, hogy végül is megoldottam életem egyik legrettenetesebb problémáját. Akár hiszik, akár nem, valószínűleg a világon még létezik pár ilyen problémájú ember, hárommal én is találkoztam, s a körülmények adta lehetőségeket kihasználva ezek közül kettőnek el is tudtam mondani, hogy mi a gyógyír a bajára. Egyikük később beszámolt arról, hogy elkezdett ő is sok vizet inni, s ahogy előre vetítettem, neki is elmúltak a hasonló gondjai.
Mindennek végére mindenkinek bátran ajánlom, igyon sok vizet, s biztosan nem lesznek hasonló kellemetlenségei!
Thomas