Mi szülők, a mennyei Atya jóságát, gondviselését, szeretetét, önfeláldozását sugározzuk a gyermekeinkre!
Persze, ha mindez nem így volna, titeket, gyermekeket az sem ment föl Isten határozott törvényének a hatálya alól, az alól, hogy: “tiszteld atyádat és anyádat.”
Igen, a gyermeket a szülő kétségtelen hibája sem oldja föl a köteles tiszteletadás alól! És ha nehezedre esik tisztelni a szüleidet, azt is vizsgáld meg te gyermek, hogy a hiba nemcsak a szüleidnél lehet ám, hanem nálad is! És valóban: hátha nem is ők a hibásak azért, hogy nem tudod tisztelni őket, hanem te? Te látsz bele olyan hibákat a szüleidbe, amelyek nincsenek is meg bennük, hanem éppen benned vannak! Magadból vetítettél rájuk egy csomó rossz tulajdonságot, ami eltaszít tőlük. Viszont nem látsz meg bennük olyan dolgokat, amik pedig megvannak bennük, azt, hogy még így is szeretnek, még így is védenek, azt, hogy mennyire szenvednek érted! Tehát éppen azt, amiben legjobban átsugárzik rajtuk, Isten könyörülő, bűnbocsátó, a Krisztusban értünk szenvedőatyasága!
Tisztelet a gyakorlatban:
Adni a véleményükre.
Fiatalok gyakran azt hisszük, hogy a történelem velük kezdődik, hogy nekünk nincs szükségünk az elődök tapasztalataira. Pedig igen is van. Isten a történelemben folytonosságot hozott. Az egyik nemzedék örökli a világot a másik nemzedéktől.
Fontos: megőrizni az elődeink elért dolgait, s azt tovább gazdagítani – ez egyfajta konzervativizmus, de ez a Biblia szellemisége.
A lázadás az előző generációk ellen néha tényleg indokolt, de a teljes, gyökeres szakítás bűn.
Sokat tanulhatunk az idősebb generációktól, ha van hozzá türelmünk.
A mai világ a percnek él: carpe diem.
Nem gondol sem előre, sem hátra. Ezzel tönkreteszi világát.
A Biblia figyelmeztet, ne ezt tedd!!!
Tiszteld szüleidet, hogy hosszú életű légy a Földön.