Depresszió, segíthetünk rajta?

Lehetséges, hogy tragédia ért bennünket, de akár meghatározható ok nélkül is érezhetünk szomorúsá­got, ürességet és szoron­gást.
A depresszió egész­ségügyi, genetikai és kör­nyezeti tényezők együttes fennállásával függ össze…

A depresszió, olyan gyakori, hogy egyes pszichológusok az érzelmi rendellenességek náthájának nevezik. Nem vagyunk tehát egyedül, és nem szabad hagynunk, hogy kedély­állapotunk uralja az életünket. A súlyos, krónikus depresszió kezelésére hatékony gyógy­szerek vannak.

A gyengébb hangulatingadozásokon sok módszer segíthet:

• Számtalan kutatás megerősítette, hogy a gyakori testedzés javítja a közérzetet. Enyhe és mérsékelt depresszió esetén ugyanolyan hatékony lehet, mint az antidepresszáns gyógysze­res kezelés. Mindössze hetente háromszor 20 perc mozgásra van szükségünk.
• Ha fehérjedús étrenddel próbálunk fogyókúrázni, a szén­hidrát hiánya is hozzájárulhat a rosszkedvünkhöz. A gyü­mölcsök, a zöldségek, a bab és a teljes kiőrlésű gabonák segí­tenek abban, hogy agyunk megfelelő mennyiségű szerotonint (hangulatszabályozó vegyületet) termeljen.
• Igyekezzünk hetente legalább egyszer-kétszer halat enni.
• A koffein korlátozza a szerotonintermelést, és összefüggés­be hozható a depresszió kialakulásával.
• Kerüljük az alkohol fogyasztását, mert hosszú távon, nagy mennyiségben hozzájárulhatnak a depresszió ki­alakulásához
• Írjuk le, amit érzünk – különösen azt, ami fáj. A kutatások szerint mindössze néhány nap alatt jelentősen javult azoknak a betegeknek a lelkiállapota, akik naponta 20 percet töltöttek ezzel a foglalatossággal.
• Mindig pihenjük ki magunkat. Vizsgálatok kimutatták, hogy általában  alacsonyabb  szerotoninszinttel  rendelkeznek azok, akik több éjszakán át 8 óránál kevesebbet alszanak. Hogy álmunk nyugodtabb legyen, mindennap ugyanabban az időben próbáljunk lefeküdni, és  ugyanakkor keljünk fel, lehetőleg még hétvégén is.
• Talán jó szórakozásnak és hatékony gondűző módszernek tűnhet, hogy órákat töltünk sorozatok, filmek vagy show-mű­sorok előtt. Vizsgálatokból azonban kiderült, hogy minél töb­bet tévézünk, annál rosszabb a hangulatunk, és annál elszi­geteltebbnek érezzük magunkat.
• Szemléljük tényszerűen az eseményeket. Kérdőjelezzük meg azon – gyakran irracioná­lis – gondolatainkat, amelyek rombolják az önbizalmunkat. Ha úgy érezzük, hogy mások nevetnek rajtunk, keressünk rá bizonyítékot. Nem lehetséges, hogy mégis valami máson derülnek?
• Ne akarjunk tökéletesek lenni. Senki sem az, és nem is lehet – bár ezt úgyis tudtuk. Miért érdekelne tehát, ha valaki nem szeret, vagy ha nem tartunk irányításunk alatt min­den helyzetet?
• Amikor valami kellemetlen történik, ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra. Általában ugyanis rengeteg oka lehet annak, hogy valami balul sikerül. Tekintsünk ezekre az esetekre objektíven, és elsősorban arra összpontosítsunk, amit meg tudunk változtatni
• Ha az önvizsgálat valóban valamilyen sze­mélyes gyengeséget tár fel, ne kezdjünk el ezen lovagolni, elhitetve magunkkal, hogy va­lamilyen végzetes, megbocsáthatatlan hibáról van szó. Ne feledjük, hogy újonnan felfedezett hiányosságunk egy bizonyos terü­leten még nem tesz gyenge emberré bennün­ket. Ellenkezőleg, most legalább tudjuk, hogy hol kell változtatnunk – közben pedig fény derülhet az erősségeinkre is.
• Próbáljunk lazítani a gyeplőn. A dolgok bizony nem fognak mindig a kívánságunk sze­rint alakulni, és ezt nem is szabad elvárnunk. Fogadjuk el, hogy rajtunk kívül álló dolgok is beleszólhatnak az életünkbe, és próbáljunk nyugodtan szembenézni a viszontagságokkal. Ezáltal két probléma – a nyugtalanító helyzet és az erre való reagálásunk – máris eggyé zsugorodott össze.