Alvás során mindaz a tudat felszínére kerül, ami napközben a tudattalanba leszorult, az elalvás eredendő bizalmat követel tőlünk, azt a képességet, hogy aktivitásunkat lecsökkentsük. Aki alvászavarokkal küzd, annak tudatosan le kell zárnia a napot, bizalomteljesen át kellene engednie magát az éjszakának anélkül, hogy a gondolatai már a másnapon járnának.
Az alvászavaroknak számos oka lehet, melyek többnyire megállapíthatóak:
- Aki a nap történéseitől képtelen elszakadni, súlyos felelősséget visel, úgy érzi, még álmában is készen kell állnia bizonyos döntések meghozatalára, aki a gondolati tevékenységét nem tudja szüneteltetni, az biztos alvászavarban fog küzdeni
- Aki a külvilág felé mesterkélt énképet mutat, mert nem akar olyannak látszani, amilyen valójában, aki saját „árnyoldalaitól „ fél, személyiségének egy részét elnyomja, nem akarja meglátni és tudomásulvenni, akinek olyan félelmei vannak, hogy önmagának sem meri bevallanai, az sajnos az éjszakától is félni fog.
- Aki fél a haláltól, az az éjszakát, amikor másféle módon van a tudatánál, szintén félelemkeltőnek találja.
- Aki szüntelenül uralni kívánja környezetét, aki képtelen a lazításra, aki nem tűri az alárendelt szerepet, az az alvást a „a hatalom hiányaként” érzékeli, az önmagát is képtelen lesz az alvásnak átengedni.
- Külső tényezők is is szerepet játszhatnak az elalvás körüli problémák jelentkezéséban. A kényelmetlen fekhely, a nem megfelelő hőmérsékletű szoba, kellemetlen zajok, a különféle eredetű fájdalmak (fej- fogfájás, gyomor- és reumatikus fajdalmak) mind akadályozhatják, elűzhetik az álmot.
Az altatószerek nem eredményeznek pihentető alvást, viszont ha szükség van rá, pl földrajzi időeltolódás miatt, hosszabb repülőút után, operációt követően, a nyugtatók szedését akkor is a legrövidebb időre korlátozzuk.
Igazi alváshiányban aligha szenved bárki is, mert a test -szükség esetén napközben- kiköveteli a neki járó pihenést.
Az alvásnak nem szabad kínzó kötelességé válnia.
A fokozott alvásigény gyakran a tartalmatlannak vélt élet előli menekülés jele.
A zavartalan, pihentető alvás előfeltételéhez nemcsak a lélek kiegyensúlyozottsága tartozik, hanem a test egészséges elfáradása is, testünknek kiadós mozgásra van szüksége ahhoz, hogy mire ágyba kerülünk, valóban fáradtnak érezzük magunkat.
Az álmatlanságban szenvedőnek meg kell tanulnia:
- lazítani
- átadni magát
- önmagát tökéletesen elfogadni
- hatalmáról lemondani, a természet törvényeit elfogadni
- megszabadulni a halélfélelemtől