Átadni csak olyasmit tudunk, amivel mi is rendelkezünk. Különösen áll ez a szeretetre, amit nem éltünk át és nem tapasztaltunk meg, nem tudjuk másoknak továbbítani.
Mivel a szeretet nem tárgy, ha valakinek odaadjuk, nem veszíthetjük el. Emberek százainak ajánlhatjuk fel és ajándékozhatjuk oda, nekünk mégis megmarad a szeretet , ami eredetileg a miénk volt.
Olyan ez, mint a tudás. Egy bölcs ezreknek taníthatja meg, amit tud, és a végén mégis az övé marad mindaz, amit megtanított. Először azonban rendelkeznie kell a tudással. Pontosan talán úgy fogalmazni, hogy az ember „megosztja” a szeretetét másokkal, ugyanúgy, ahogyan a tudását is „megosztja”, viszont megosztani csak olyat tud, amivel rendelkezik.
Szeretni önmagunkat nem azt jelenti, hogy úgy kell viselkedni, mintha körülöttünk forogna a világ.
Magunkat szeretni annyit jelent, hogy őszinte érdeklődéssel, törődéssel és tisztelettel fordulunk önmagunk felé. Az önmagunkkal törődés a szeretet alapja. Az ember akkor szereti, ha reálisan látja önmagát, és őszintén értékeli, amit lát, ugyanakkor különös izgalommal és bizakodással tölti el a lehetőség, hogy mi mindenné válhat. Minden ember egyedi, szeretni önmagunkat annyit jelent, mint harcolni azért, hogy felfedezzük és megőrizzük különlegességünket.