Ahogy testünk a mosdás révén tiszta lesz, a mosakodás egyben a „piszkostól” való belső megtisztulás szimbóluma is. Az ember nem véletlenül érzi magát olyan kellemesen egy kiadós fürdés után. Az egyén ily módon külsőleg és belsőleg egyaránt távolra került a kellemetlen, piszkos dolgoktól vagy problémáktól. A mosakodási kényszer ebben az összefüggésben egyértelműen jelzi a törekvést, hogy az ember mintegy lemossa magáról valamely tényleges vagy képzelt bűnét.
Ez a jelenség különösen gyakori fiataloknál, akik ébredező szexualitásuk elől menekülve szeretnének megszabadulni „tisztátalan érzéseiktől”. Háborgó lelkiismeretüket külsődleges kompenzáció révén kísérlik meg kiengesztelni.
Összefoglalva:
A mosakodási kényszer nem más, mint a valódi vagy képzelt bűn érzete.
Vágy, hogy „tisztára mossam” magam, rossz lelkiismeret, belső kényszer, hogy valamit jóvátegyek.
Mit tegyünk?
Akin mosakodási kényszer vett erőt, annak meg kellene próbálnia ténylegesen elkövetett hibáját helyrehozni, illetve jóvátenni, vagy pedig a dolgokhoz való helytelen viszonyulásán, mely a bűntudat képzetét benne kiváltotta, szükséges változtatnia és javítania.