Tag Archives: háború

felelem1

Félelem lelki okai…

A félelem valaminek a „szűk” voltát jelenti. Ha a dolgokat szűklátókörűen, korlátolt tudatunkon keresztül szemléljük, félelem keletkezik bennünk. Nehezünkre esik bizonyos benyomásokat, élményeket feldolgoznunk, hogy gondolatilag megfelelően elhelyezzünk. A félelem szinte életre kel bennünk.

felelem

A félelem okai: kudarc, értelmetlenség, elutasítás, háború és magány. Ezek csak kiváltó okok, az igazi ok mindig a személyiségben rejlik, a gondolkodás korlátozottságában, a lét ősokához való visszacsatolás hiányában, amint e téren kitágítjuk tudatunkat, a félelem megszűnik.

Fel kell ismernünk: van félelmem, de nem én vagyok a félelem.

A félelem hatalmas erő, segítségével az illető pontosan azt idézi elő, amitől fél.

A padlóra fektetett deszkán átsétálni könnyű dolog, ha ugyanazon a deszkán a magasban kell átsétálni, azt az teszi nehézzé, hogy az ember fél a leeséstől. Éppen ez a félelem okozza, hogy valószínűleg le is fog esni- ezt a jelenséget hívják önbeteljesítő jóslatnak.

Tudtátok, hogy a félelemnek vannak előnyei is?

  • Megkönnyíti a gyors reakciót, ahol erre szükség van.
  • Csökkenti a test sérülésének lehetőségeit, amennyiben rábírja az embert, hogy a vészhelyzettől távol tartsa magát.

A félelemnek a hátrányai lényegesen több:

  • Kellemetlen érzés számunkra.
  • A szellemi képességeket akadályoztatja.
  • Az emésztés nem kielégítő.
  • A szívműködés terhelődik.
  • A félelem magas vérzsír- és vércukorszintet idézhet elő
  • A vérerek károsodnak.
  • Megszűnik az öröm érzetünk.

A félelem sajátos típusát alkotják a fóbiák, kényszerképzetként fellépő félelemérzéssel van dolgunk. A fóbia egy elképzelt veszélytől való, objektíve alaptalan félelem. A fóbiák feldolgozatlan élményképekre vezethetők vissza. A fóbia típusa az élmény jellegére utal. Igazi segítséget csak a félelmet kiváltó szituáció újra átélése és feldolgozása jelenthet.

Legelterjedtebb félelemtípus a halálfélelem. Aki fél a haláltól, az valójában az élettől fél. A halálfélelem a beteljesületlen élet következménye. Semmi okunk félni a haláltól, inkább az élettel kellene, hogy törődjünk, valóban elevenek legyünk mindaddig, amíg élünk.

A félelem bármelyik formája súlyos akadályt gördít fejlődésünk elé, meggátol bennünket abban, hogy azzá legyünk, amivé valóban lehetnénk.

Mit is tehetünk?

Fel kell ismernünk az okokat és meg kell szüntetni, ha az okot megszüntetjük, a félelem magától elmúlik, minthogy többé nincs rá szükség.

Szükségtelen hadakoznunk a félelem ellen, nem kell legyőznünk, hiszen csupán jelzés, mely a megfelelő lépés megtétele után rögtön megszűnik.

A klasszikus félelem-terápia magára a félelemre összpontosít, annak feloldására javasol lépéseket.

  • Elképzelem, hogy valaki más kerül félelmetes helyzetbe. Ezt lelkinyugalommal megtehetem, ez csak a képzeletem játéka, nem a valóság. Nem is engem érint, hanem valaki mást. Hagyom, hogy ebben a képzeletbeli helyzetben ez a valaki újra meg újra átélje félelmemet, mindaddig, míg az illető félelme már meg sem érint.
  • Elképzelem, hogy újból és újból átélek egy ilyen helyzetet, ezt nyugodtan tehetem, mert nem a valóságban, hanem a képzeletemben történik. Fantáziámban többször átélem a félelmet, egészen addig, míg többet már nem érzek félelmet. Csakis ekkor állok készen a következő lépés megtételére.

Közelebb merészkedem a bennem félelmet keltő helyzethez. Ha irtózom a liftezéstől bemegyek egy áruházba és figyelem, hogyan utaznak mások. Közelebb kerülök napról napra a félelmemhez, de fokozatosan. Egyszer csak beszállok az üres liftbe, de mielőtt elkapna a félelem, kiszállok. Aztán rászánom magam, hogy becsukjam a lift ajtaját, de ki is nyitom és kiszállok, mielőtt még félni kezdenék. Utolsó lépés, hogy egy emeletet megyek a lifttel, de kiszállok, még mielőtt a félelem elfogna.
A megszokás fokozódásával egyre magasabbra, egyre  hosszabb ideig utazom lifttel. A félelmet sikerült legyőznöm illetve eloszlatnom.