Mindannyian vágyunk a visszajelzésre, és bizony előfordul az is, hogy szeretteink, munkatársaink, beosztottjaink éppen tőlünk várják azt, hogy megerősítsük őket, tanácsot adjunk. Sokan nehezen találják el a megfelelő hangnemet, amely nem sértő, hanem támogató, de mégis őszinte. Íme néhány tipp, hogy az építő kritika ne kritizálás legyen.
Őszinték legyünk, ne nyersek
Bármiről van szó – magánjellegű dologról vagy munkáról –, a kulcs mindig a tapintat, hallgassuk meg a másikat, és utána mondjuk el őszintén, hogy mit gondolunk. Talán segít, ha összeszedjük a pozitív és negatív megjegyzéseinket, így fenn tudjuk tartani majd a mondanivalónkban az egyensúlyt, és nem leszünk bántóak.
Ha nem vagyunk valamiben biztosak, azzal kezdjük, hogy tisztázzuk
Mielőtt részletekbe nyúlóan belemennénk egy értékelésbe vagy egy véleménybe, alaposan járjuk körül, hogy miről is van szó. Ha valami nem egyértelmű számunkra, tisztázzuk, nehogy véletlenül olyasmire tegyünk megjegyzést, ami nagyon bántaná a másikat.
Képzeljük magunkat a másik helyébe
Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy valakin nem áll jól egy ruha, de az is lehet, hogy a munkahelyi teljesítményéről, a lényeg, hogy biztosan fontos a számára. Ha nem szeretnénk megbántani, talán az a legcélszerűbb, hogyha elképzeljük, mi hogyan reagálnánk hasonló helyzetben. Persze mindannyiunknak más az ingerküszöbe, de ez alapvetően segíthet abban, hogy megtaláljuk, mi az a hangnem és stílus, mi az a mélység, amit megengedhetünk magunknak.
Jóval kezdjük és jóval zárjuk a beszélgetést
Az építő kritika lényege, hogy a jóra törekszünk, motiválni szeretnénk a másikat. Érdemes tehát úgy felépíteni egy ilyen beszélgetést, hogy mindenképp hangsúlyozzuk a jó dolgokat is. Kezdjük egy pozitív felütéssel, és utána térjünk át arra, hogy min lehetne javítani, majd a végére is tegyünk pozitív megjegyzést, hogy senkiben ne maradjon tüske, hanem jó érzéssel zárjuk a beszélgetést.
