Tag Archives: alkohol

szenvedely1

Szenvedélybetegség általában….

A szenvedélybetegség minden formája mögött a saját én megtalálásának a törekvése rejlik.

szenvedely

Jelenlegi létezésmódjával nincs megelégedve, többre vágyik, ideális én után kutat, egy magasabb szint elérésére törekszik. Mindaddig, amíg keresés állapotában van, nem itt és most él. A szenvedély jelzi, hogy mintegy megszállottja a beteljesülésnek, lázasan keresi igazi énjét, ahelyett, hogy felismerné: mindent, amit oly kétségbeesetten keres, már önmagában birtokol.

A szenvedély jellege világosan utal vágyaira.

A munka megszállottja abban a hitben él, hogy soha nem teljesít eleget.

Ha elért teljesítményemmel nem vagyok megelégedve, hiányérzetemet sikerrel, elismeréssel, jó benyomás keltésével igyekszem kompenzálni.

Amennyiben testi külsőmet utasítom el, a fizikális, látszatmegoldást a mértéktelen evésben, falánkságban vélem megtalálni. Az evés csak látszólag tölti be a belső űrt, viszont a problémámat súlyosbítja, mert egyre kevésbé leszek megelégedve a külsőmmel.

A kábítószer-szenvedély mélyén a tudat határainak kiszélesítésére irányuló vágy húzódik meg.

A kábítószer hatására rövid időre hihetetlen magasságokba emelkedem, a kábulat múltával még gyötrelmesebben tapasztalom meg tudati világom szűkösségét. Az ember szeretne rögtön célhoz érni, anélkül persze, hogy valaha is el kelljen indulni a hozzávezető úton.

Az alkohol a problémákat és kínzó érzéseket, ahelyett, hogy megoldaná, elfojtja. A lélek elkábul, egy ideig egyáltalán nem érzékeli a feladatokat, könnyűnek és szabadnak érzi magát, oldott és vidám, mintha problémái nem is lennének, viszont amikor az alkohol hatása elmúlik, menthetetlenül bekövetkezik a keserű kijózanodás.

A szenvedélybetegség tehát sóvárgás önmagunk után, jellegére a szenvedély fajtája utal, valójában az „öntudat” hiánya.

A megoldás, abban a felismerésben rejlik, hogy az ember csakis önnön lényében lelhet beteljesülést. A keresés a jövőre irányul, ám amit szeretne meglelni az a jövőben nem található. A keresés akkor ér véget, ha az ember megtalálta és elfogadta önmagát. Ha célba jutott, így a szenvedélyre többé semmi szükség.