Az Európai Unió több száz élelmiszer adalékot tart nyilván. Az összes EU-tagállamra, sőt világszerte érvényesek a jelölések. Elsősorban a készételek tartalmaznak adalékanyagokat.
Minden adalékanyag besorolható egy-egy nagyobb kategóriába, vannak köztük olyanok is, amelyek egyszerre többe is. A szén-dioxid (E 290) például savanyúságot szabályozó anyag, tartósítószer, valamint hajtó- és csomagológáz is egyben.
Az egyes élelmiszer adalékokat három vagy négy számjegyű számmal jelölik. A számozás nem folytatólagos, mert az idők során néhányat betiltottak közülük. Jelenleg több mint háromszáz adalékanyagot használnak az élelmiszeriparban.
A felmerülő kétségek
Többen megkérdőjelezik, hogy valóban ártalmatlanok-e azok az adalékanyagok, amiket élelmiszereinkkel együtt nap, mint nap elfogyasztunk. A boltok, áruházak polcain alig találunk olyan terméket, amiben ne fordulna elő élelmiszer-adalék.
Néhány adalékanyag allergiás reakciót válthat ki, különösen a tartósítószerek, a színanyagok és az ízfokozók.
Fejfájást, émelygést, asztmát, gyomor-bélrendszeri problémákat okozhat a kén-dioxid és a szulfit-kötések (E 220-228). Főleg a gyümölcskonzervek, kandírozott gyümölcsök, burgonyából előállított termékek, borok és szárított gyümölcsök készítésekor, a torma feldolgozása során alkalmazzák ezeket az adalékanyagokat.
A nátrium-nitrit (E 250) főként a felvágottakban található meg: konzerváló anyag, és a friss rózsaszín színért felelős. Az allergiásoknak, az asztmában szenvedőknek és azoknak, akik hajlamosak a migrénre, óvatosnak kell lenniük ezzel az anyaggal! Magas hőmérséklet hatására a nitrit nitróz-aminná alakul, ami rákkeltő.
Néhány zselésítő- és sűrítőanyaggal kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy esetleg allergiát okozhatnak (például a karragén (E 407), a gumiarábikum (E 414), a szentjánoskenyérmag-liszt (E 410)).
Vannak azonban olyan adalékanyagok is, amelyek jó hatással vannak az egészségre. Például az algából kivont sűrítő anyag és a ballasztanyagként alkalmazott szentjánoskenyérmag-liszt csökkenti a koleszterinszintet.
Az antioxidánsok pedig megakadályozzák a szabadgyökök képződését. Ide tartozik a C-vitamin, pontosabban az L-aszkorbinsav (E 300).
Az E-számok csoportjai
- E 100-tól 199-ig: színanyagok
- E-200-tól 299-ig: tartósítószerek
- E 300-tól 321-ig: antioxidánsok
- E 322-től 399-ig: savanyúságot szabályozók
- E 400-tól 429-ig: zselésítő anyagok, sűrítő anyagok, nedvesítőszerek
- E 430-tól 499-ig: emulgeáló szerek
- E 500-tól 949-ig: különböző adalékanyagok
- E 950-től 1518-ig: édesítőszerek
E 100-tól 199-ig: színanyagok
Az élelmiszerekhez adják őket, vagy a felületüket kezelik velük. Az előállítási folyamatban sok élelmiszer elveszíti eredeti színét, a színanyagokat azért adják hozzájuk, hogy étvágygerjesztőek legyenek. Kizárólag feldolgozott élelmiszerekhez szabad adni színanyagokat, friss termékekhez tilos.
E 200-tól 299-ig: tartósítószerek
Megakadályozzák a káros mikroorganizmusok (baktériumok, penész- és élesztőgombák) szaporodását. Az élelmiszerek eltarthatóságát növelik. Többnyire antioxidánsokkal együtt alkalmazzák őket.
E 300-tól 321-ig: antioxidánsok
Az élelmiszerek eltarthatóságának idejét növelik. Az antioxidánsok megakadályozzák, hogy az oxigén reakcióba lépjen az élelmiszerek összetevőivel, így például megakadályozza a zsírok avasodását. A tartósítószerekkel együtt magakadályozzák a csírák szaporodását is.
E 322-től 399-ig: savanyúságot szabályozók
Nem csak savanyú ízt kölcsönöznek az élelmiszereknek, hanem tartósítják is azokat. Néhány tartósítószer stabilizátorként, térfogatnövelőként vagy zselésítő anyagként is működik. Vannak köztük olyanok, amelyek az antioxidánsok hatását fokozzák vagy emulgeáló szerek.
E 400-tól 429-ig: zselésítő anyagok, sűrítő anyagok, nedvesítőszerek
Az élelmiszerek viszkozitását növelik, azaz felszívják és magukban raktározzák a vizet. A sűrítő anyagok esetében legtöbbször nem adják meg konkrétan az E-számot, a csomagoláson csak a „sűrítőanyag” vagy „stabilizátor” felirat szerepel. A fogyasztó ezért sokszor nem tudhatja, hogy pontosan milyen sűrítőanyag is van az általa vásárolt termékben.
A zselésítő anyagokat a sűrítőanyagokhoz hasonlóan alkalmazzák, a gélképződésben van szerepük.
A nedvesítő szereket egy-két kivételtől eltekintve, szinte csak édességek és pékáruk készítéséhez használják. Megakadályozzák a termék kiszáradását és a cukor kristályosodását.
E 430-tól 499-ig: emulgeáló szerek
Ezek az anyagok az egymással nem keveredő anyagok elegyedését szolgálják, segítségükkel például összekeverhető a víz az olajjal. Ezáltal simává, habossá vagy krémessé teszik az élelmiszereket. Többnyire a csomagoláson nem az E-számokat tüntetik fel, csak emulgeáló szerként jelölik őket. A pékárukhoz és süteményekhez szinte mindig adnak emulgeáló szert.
E 500-tól 949-ig: különböző adalékanyagok
Térfogatnövelő szerek: Gázokat szabadítanak fel, ezáltal növelik a tészta térfogatát, a pékáruk könnyebbek és nagyobbak lesznek. A háztartásokban is alkalmazott térfogatnövelő szer a sütőpor és az élesztő is.
Szilárdító anyagok: Gondoskodnak róla, hogy az élelmiszerek feldolgozásuk után frissek vagy adott esetben szilárdak maradjanak.
Töltőanyagok: Az élelmiszerek térfogatát növelik, anélkül, hogy a kalóriaértéket is növelnék. Első sorban a zsírokat helyettesítik velük.
Ízfokozók: Ízesebbé és illatosabbá teszik az ételeket, és gondoskodnak róla, hogy ez hosszú távon se változzon. Gyakorlatilag valamennyi feldolgozott élelmiszerhez adnak ízfokozót. A glutamát (E 620 – E 625) néhány embernél allergiás reakciót válthat ki.
Komplexképző anyagok: Hatástalanítják az élelmiszerekben lévő esetleges nehézfémmaradékokat.
Módosított keményítők: Kémiailag módosított keményítők, melyek hasonló szerepet töltenek be, mint a sűrítőanyagok.
Hajtógáz: Az élelmiszerek kijuttatását szolgálja a tároló eszközből, például a tejszínhab hajtógáz segítségével fújható ki a flakonból. Közvetlenül nagy mennyiségben belélegezve kábulatot okozhat.
Habzásgátlók: Az élelmiszerekhez a feldolgozás során adják hozzá, hogy megakadályozzák az erős habképződést, például a lekvár főzése során.
Stabilizátorok: Megakadályozzák az anyagok elbomlását és ülepedését. Stabilizátorok az emulgeáló szerek, a sűrítőanyagok, a zselésítő anyagok a foszfátok is.
Hordozó anyagok: Segítik a többi adalékanyag elkeveredését, elvegyülését az élelmiszerekben, úgy hogy közben nem változtatják meg azok eredeti funkcióját. Főleg akkor kerülnek az élelmiszerekbe, ha valamelyik összetevő alacsony koncentrációban található meg az élelmiszerekben.
Szétválasztó szerek, csomósodást gátlók: Az élelmiszerek összeragadását, csomósodását előzik meg.
Bevonó szerek: Megakadályozzák egyes élelmiszerek kiszáradását. Emellett megakadályozzák a mikroorganizmusok szaporodását és védik az élelmiszereket a levegő oxigénjétől.
E 950-től 1518-ig: édesítőszerek
Édes ízt kölcsönöznek az élelmiszereknek, de nem tartoznak a cukrok közé. Az édesítőszereknek semmi tápértékük nincs. Édesítő és nedvesítő szerek. Némelyik közülük nagy mennyiségben hashajtó és puffasztó hatású lehet.