Olyan kommunikációs helyzetekre, többnyire a vitákra, amelyek fokozott izgalmi állapothoz vezetnek, érdemes kidolgozni néhány alapszabályt, különösen akkor, ha mindkét fél az érzékeny kategóriába tartozik. Tilos a címkézés, a vádaskodás, a múltbéli esetekre, történésekre való visszautalgatás, visszaélés azzal a kölcsönös bizalommal, amelyet akkor alakítottak ki, amikor még biztonságban és egymáshoz közel éreztétek magatokat.
Ezen kívül megegyezhettek más szabályokban is, amelyek segítenek kezelni a túlingerlődést, ilyen az időkérés.
Nem tanácsos kisétálni egy vita kellős közepén. Előfordul, hogy egyikőtök ki akar szabadulni a helyzetből, úgy érzi kétségbeesetten, hogy sarokba szorult, ilyenkor a szavak már semmit sem érnek. Lehet, hogy bűntudat áll a dolog hátterében, mert az illető mélyen, legbelül valami nagyon rosszat érez. Ilyenkor az a legjobb, ha a másik jóindulatúan visszavonul, ahelyett, hogy kierőltetve saját igazát még jobban megszégyeníti a másikat. Az is lehet, hogy a sarokba szorított fél továbbra is úgy érzi, hogy igaza van, de lerohanták. A szavak egyre élesebbek, gyorsan peregnek, úgy tűnik nincs viszontválasz, ami működne. Elönti a düh, amit csak úgy tud kifejezni, hogy távozik.
Előfordulhat, ha érzékeny vagy, hogy egy vita során annyira túlingerlődsz, hogy ez a küzdelem életed egyik legszörnyűbb pillanatává válik. Néhány jogos panasz vagy kifogás kimondásának hiányában, minden kapcsolat megkeseredik, ezért érdemes úgy visszatekinteni ezekre a civakodásokra, hogy nem voltak hiábavalók, még ha akkor fájdalmasak is voltak. Így tudjuk rendbe tenni a dolgainkat.
Tehát kérj időt, kínálj egérutat, még ha csak egy órát, éjszakát, hogy aludhassatok rá egyet.
Ez nem megfutamodás, hanem egy kimondottan hasznos alapszabály. A dolgok mindig másképp festenek egy rövid szünet után.