Az ekcéma a bőr kóros elváltozása, vörös bőrpír formájában jelenhet meg gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Ekcémásként, rendkívül érzékeny ember vagyok. Nem tanultam meg szeretni önmagamat, és mivel félek attól, hogy megsérülök, megbántanak, ezért inkább mások elvárásai szerint élek. Félek, hogy magamra hagynak. Valószínűleg egyszer már megéltem egy nagyon intenzív elszakadást.
Nehezen tudok igazán önmagam lenni. Az a tény, hogy nem tudom, merre visz a „végzetem”, nagy aggodalommal tölt el, és ez szorongást eredményez. A reménytelenség állapota gyorsan alakul át lázadássá és dühvé. Ez a forrongó reménytelenség hullámokban tör felszínre, frusztrációt és irritációt okozva. Elfelejtem számításba venni saját igényeimet, csak azért, hogy kivívjam mások szeretetét. Elutasítom azt, aki vagyok. A rossz állapotban lévő bőröm, amit mindenki jól láthat, fizikálisan megmutatja azt, amilyennek én látom magam belülről. Minél inkább elutasítom magamat, és minél inkább olyan embereket vonzok magam köré, akikről azt gondolom, elutasítanak engem, a visszautasítástól, elutasítástól való félelmem annál jobban beigazolódik. Így végül a külső valóságtól elvágom, elhatárolom magam, pedig a lelkem mélyén pontosan ennek az ellenkezőjére, az emberekhez való közeledésre vágyom. Az ekcémával egyfajta fizikai korlátot emelek magam és mások közé azért, hogy ne sérülhessek meg. Egy csecsemőn akkor jelenik meg tejkiütés, amikor több melegségre és fizikai kontaktusra vágyik. Ha túlságosan elszigeteltnek érzem magam, akkor ekcémát „növesztek” azért, hogy közeledhessek mások felé. Figyelemre és szeretetre van szükségem. Egy gyermek esetében az érintés vágya a szó szoros értelmében a bőr bőrrel való érintkezését, nem takarón vagy ruhán keresztüli ölelést jelent. A tejkiütés arra utal, hogy valamit el kell elengednem ahhoz, hogy önmagam lehessek – az a valaki, akit eddig rejtegettem.
Mit tegyek?
Meg kell válnom bizonyos mentális sémáktól, hogy leszakadjak a múltamról, és azokra az elvégzendő dolgokra koncentrálhassak, amelyek lehetővé teszik önmagam megvalósítását. Olyannak kell magamat szeretnem és elfogadnom, amilyen vagyok. Amit én nem adok meg magamnak, azt mások sem tudják megadni nekem. Tudatosítom tehát a valódi igényeimet, és ezeknek megfelelően járok el. Megtanulom élvezni a jelent, és felismerni, hogy minden cselekedetem a holnapomat, a jövőmet alapozza meg. Bizalommal haladok előre az életemben.