letargia3

Allergia = túlérzékenység, ennek is vannak lelki okai…

Az allergiás megbetegedések alapját a szervezet túlérzékenysége és erős védekezési reakciói képezik, mégpedig olyan anyagokkal szemben, melyek más emberek számára ártalmatlanok. Az allergia tehát a test felfokozott reakciója bizonyos külső támadásokkal szemben, melyek voltaképpen nem is támadások. Az allergiás tüne­tek mögött erős agresszivitás és görcsös védekezési szándék húzódik. Az erős agresszivitás többnyire nem tudatosul, éppen ezért nem is tud levezetődni.

stk63547cor

Az allergia jelzi

  • hogy az élet valamely részterületével nem kívánok érintkezés­be lépni, nem akarok szembenézni;
  • hogy belsőleg elutasítok valamit, ezért elfordulok tőle;
  • hogy ellenzek valamit, mert elképzeléseimmel élesen ütközik;
  • hogy azt gondolom, nem kellene, és nem lenne szabad olyannak lennem, amilyen vagyok;
  • hogy személyiségem bizonyos részét elutasítom;
  • hogy más szeretnék lenni, mint ami vagyok, jobb, tisztább; mindez viszont csupán a saját megítélésem;
  • nem vagyok nyitott a változások iránt;
  • hogy csupán korlátozott készség van bennem arra, hogy az újat elfogadjam;
  • hogy valamivel szembefordulok, bezárkózom, elszigetelem magam;
  • hogy allergiám kiváltó oka az élet valóságával szembeni hibás viszonyulásomban keresendő: testem felfokozottan reagál a külvi­lág támadásaira, melyek valójában nem azok.

Amit tenni kell          

Az allergia az élet hozzánk szóló felhívása, hogy legyünk nyitottabbak, mondjunk igent a teljes életre, még a látszólag tökéletlenre is. Arra ösztönöz, hogy az élet, s ne a róla alkotott elképzelésünk szerint éljünk. Ne akarjunk eszményképet megtestesíteni, de enged­jük létezni a bennünk rejlőt, tulajdon valóságunkat. Az élet azért olyan, amilyen, mert ennek így kell lennie. Az emberek is olyanok, amilyenek, s nem azok, akiknek elképzelésük szerint lenniük kellene. Fogadja el az élet realitásait, adja fel hitel­telenné vált értékrendjét, s hagyjon fel a dolgok szüntelen értékelé­sével. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak. Minden úgy jó, ahogy van, mert minden tapasztalatul szolgál és hasznosítható, még a fájdalmas és kellemetlen élmények is. Fogadja el és merje vállalni rejtett agresszióit. Találjon megfelelő módot ezen indulatok kinyilvánítására és levezetésére. Tudatosítsa magá­ban, hogy félelme nem más, mint tudati világának beszűkülése.

Kérdezze meg magától

„Mi kelt bennem félelmet és miért? Mitől félek voltaképpen?”- Próbáljon leszokni arról, hogy örökké értékeljen és ítélkezzen. Semmi szükség felesleges képzeteket keltenie önmagában. Inkább fogadja el a valóságot úgy, ahogy van, hagyja létezni és éljen benne. Újra meg újra tudatosítsa magában: „Fokozatosan meg kell tanul­nom, hogy mindent szeressek és semmit se rekesszek ki, még a látszólag rosszat, gonoszát és tökéletlent se. Amennyiben létezni hagyjuk az életet, úgy ahogy van, s nem rekesztünk ki többé bizonyos szférákat, csodálatosan új elevenséget tapasztalhatunk meg. Élni annyit jelent, mint teljesen magunkba fogadni a világot, felismerni a tökéletlen tökéletességét. Miközben egyre inkább felismerjük minden létező egységét, nem lesz szá­munkra többé ellenség, hiszen az ismeretlen is jó barátunk, csupán még nem kötöttünk vele ismeretséget.  

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 × = 14

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>