Téveszme oszolj!

Néha hallom – mikor kérdezek másokat, hallottak-e a Voll módszerről – Ismerem ezt a módszert, de rajtam ez nem segített. Ilyenkor nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, hisz számomra olyan ez, mintha mondjuk azt mondták volna

Miért?

Mert a Voll módszer nem gyógymód, alapesetben nem terápia, hanem egy objektív vizsgálati módszer, ami arra jó, hogy a szervezet állapotáról adjon egy térképet. Mégpedig amolyan műholdfelvétel szerű térképet. A műholdképen minden látszik, még olyan is ami a Földi horizontból nem észlelhető.
Ha például a meterológus a teraszáról kémlelve az eget próbálja megsaccolni, hogy jön-e vihar vagy sem, akkor igencsak nehéz dolga lesz. Mennyivel könnyebb ugyanezt megállapítani egy műhold felvételről, ugyebár? A Voll módszer is ehhez hasonlatos. Az élő szervezet egészét képes összefüggéseiben vizsgálni, és nem csak egy kialakult problémát diagnosztizálni, hanem előrejelzést adni a közelgő viharról, azaz betegségről. Tehát a Voll módszer egy vizsgálati módszer.
Ha így van, akkor mit jelenthet az, hogy a Voll módszer nem segít egyes embereken?
Valószínűleg azt, hogy a vizsgálati módszert alkalmazó orvos, természetgyógyász, az állapotfelmérést követően olyan gyógymódot javallt, ami a paciens számára nem vált be, vagy már esetleg a mérési eredményeket eleve helytelenül diagnosztizálta.
Ugyanis az egész rendszerben csupán a Voll műszer objektív, minden más – a diagnosztáló személy, terapeuta stb. – szubjektív tényező.

Elvisszük a rossz tévénket egy-egy szerelőhöz. Az egyik mester órákig szöszmötöl a műszereivel, kicseréli az összes kütyüt a készülékünkben mire megtalálja a hibát, a másik meg helyesen értelmezve a műszere adatait pont oda nyúl ahová kell. Na, hát így van ez valahol a Voll diagnosztikával is.